Formában várandósság alatt és után – interjú Kaszai-Kékesi Csillával

A várandósság alatt végig mértek, állandóan figyelni kellett a súlyomra, miközben persze hol lassan, hol gyorsabban kúszott felfelé. A végén már kissé feldagadt lábakkal tettem meg a napi 3 kilométert – a járvány miatt mindig ugyanazon a közeli szakaszon, végül már azt is lezárták –, és szülés után sem az volt az első gondolatom, hogy mikor állhatok neki újra formába hozni magam. Ennek ellenére azért végig éreztem, hogy eljön a pillanat, mikor fontos lesz ez is, amikor a babámnak szépen lassan kialakul a napirendje – vele együtt az enyém is –, és be kell iktatnom valamit, hogy visszanyerjem Önmagam. Ha nem is pont olyannak, mint előtte, de olyannak, amivel elégedett anyuka leszek. Egyből eszembe jutott Csilla, akinek a képeit nézve nem is gondolnánk, hogy kétgyermekes anyuka. Azaz mégis, hiszen büszke a tündéri gyermekeire, akik szintén követik az anyukájuk egészséges életvitelét. Kíváncsi voltam, mi a titka, így született meg ez az interjú.

Mindig ilyen ambiciózus és kitartó voltál?

A gyermekkorom szépen indult, jó tanuló voltam. Először zenélni tanultam, majd 10 évesen elkezdtem sportolni (lovaglás, karate, asztalitenisz, úszás). A sport már akkor megtanított az önfegyelemre és a kitartásra. Azután kiskamaszként jött a változás, a nagyszüleim sajnos meghaltak és anyukámnál súlyos, rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak. Az addig biztonságos háttér megingott és tudtam, csak akkor élhetek olyan életet, amire vágyok, ha megteremtem magamnak a feltételeit. Innen jött az a rengeteg akaraterő és ambíció, ami végigkíséri az egész életemet. A hátrányból így előny lett, többé nem láttam magam előtt akadályokat, csak kihívásokat. Az érettségi környékén kezdtem edzőterembe járni, több mint 20 éve. Rögtön szerelem lett belőle. Csodáltam az edzőket és a sportolókat is.
Kb. 16 évese kezdtem a rekreációval foglalkozni. Akkor még nem állt rendelkezésemre szakirodalom, így ösztönből próbáltam ezt alkalmazni (egészséges táplálkozás, stresszcsökkentő technikák). Bántott, hogy anyukámat nem volt már időm „megmenteni”, ezért megfogadtam, hogy a többi embere segítek.

2004-ben felvételt nyertem a Semmelweis Egyetem Testnevelési Karára, rekreáció szakra, majd 2005-ben a TFTI – Testépítés-Fitness sportoktató képzésre. Sok erőt adott a későbbiekben, hogy ezt már munka mellett, szülői segítség nélkül végezhettem el. 2005-ben egy iskolai feladat kapcsán megnéztem egy fitness versenyt. Ez is egyből lenyűgözött. 200b tavaszán már ott voltam a színpadon én is, akkor még kezdő versenyzőként, borzalmas helyezéssel. Akkor megfogadtam, hogy ennél sokkal jobb versenyző leszek, ám pont ekkor jött egy kis kényszerleállás, hiszen megtudtam, egy kis életet hordok a szívem alatt. Nagyon boldog voltam. Azonban ami az ambíciókat illeti, tudtam, hogy bizonyos dolgok félbemaradtak, ezeket később majd mindenféleképp meg szeretném valósítani.
A várandósság alatt 22 kg-ot szedtem fel (ezt egy korábbi időszak miatt, amikor szinte vézna voltam, még élveztem is), 50-ről 72 kg-ra híztam.
Tudtam, hogy mostantól a kislányom lesz az első, de amint lehet, befejezem a félbehagyott terveimet.

Amikor az első kisbabádat, Nikit vártad, hogyan készültél a szülésre? Aggódtál amiatt, hogy a tested elveszíti az eredeti formáját és rugalmasságát?

Amikor az első kisbabámat vártam, 25 éves voltam, annyira fiatal és energikus, hogy eszembe sem jutott aggódni a testem miatt. Akkor már végzett edzőként ismertem a fogyás ,,receptjét”. Bevallom, csak szülés után szembesültem vele, hogy azért nem olyan könnyű 22 kilogrammot leadni, ehhez sok munkára lesz szükség.
Eközben élveztem az anyaság minden pillanatát. 1,5 éves volt a kislányom, amikor elkezdtünk baba tornára járni. Annyira szerette, hogy megismerkedtünk az edzőterem gyermekmegőrző játszószobájával is. Ez akkora élmény volt neki, hogy még a saját edzőtermi edzésemre is szánhattam egy-egy órát.
Kiépült a közös rutinunk. A lányomnak természetes közeg lett az edzőterem Mindenhová jött velem, utána pedig beiktattunk egy játszóteret vagy valamit, amihez kedvünk volt.
Amíg a kislányom oviba járt, elvégeztem az IWI Személyi edző képzését is.

Most, a második gyermeked után is fitt vagy, nemcsak magadat, de másokat is edzel. Mi a fő motivációd?

A második babavárás már teljesen más volt. Eltelt tíz év. 35 évesen már gyakorlott edzőként sokkal tudatosabb volt minden. A tíz év alatt nagyon sok dolog történt velem. Újra versenyeztem, ezúttal már jobb eredményekkel, több képzést is elvégeztem, valamint egy Főiskola három évét. Rengeteg tudást, tapasztalatot szereztem, főleg a kisgyermekes anyukák edzését illetően. A kisfiammal a pocakomban a hetedik hónap végéig sportoltam edzőteremben, majd a két hónapig túráztam, sétáltam. Az étkezésem is nagyon tudatos és megfontolt volt. Mindent ettem, de mindig a minőség-tápérték és vitamintartalom volt a fő szempont.
Utána viszonylag hamar, 2,5 hónapos korában visszatértem az edzőterembe. A férjem és a kislányom hatalmas segítséget nyújtottak. Amikor aludt a baba, elmehettem edzeni. Máskor a kiságy vagy a játszószőnyeg mellett ment a torna. A nyolcadik hónap végéig volt anyatejes baba, utána kezdtem a diétát is. Mire 1 éves lett, már sikerült visszaszereznem a régi formám. A többi ember edzése pedig akkora szerelem és hivatás számomra, hogy természetes volt a visszatérés. Nagyon jó érzés látni az anyukákat/lányokat, ahogy visszatér az önbizalmuk, egyre fittebbek, energikusabbak lesznek. A testük pedig közben szépen alakul a vágyott forma felé. Ehhez persze kellő szorgalom és kitartás szükséges.

A várandósság alatt hogyan tartottad karban magad?

Az első trimeszterben sokat pihentem és csak keveset mozogtam. Ez így esett jól. A 2. trimeszterben viszont visszatért az energiám. Könnyebb, kontrollált, de rendszeres edzések következtek. Az utolsó két hónapban újra a pihenésé és a sok sétáé volt a főszerep.
Az étkezésre is odafigyeltem, egészséges, jó minőségű ételeket ettem. Én főztem magamnak, természetes hozzávalókból, sok-sok zöldséggel és gyümölccsel, magvakkal kiegészítve. A két kedvencem végig a narancs és a dió volt. Ezekből rengeteget ettem.

Mindkét gyermeked tudatosan egészséges. Egyértelmű, hogy a példamutatás nagyon fontos, de emellett milyen rutint alakítottál ki velük, hogyan táplálkoznak, mennyit és milyen formában mozognak?

A gyerekeimmel kapcsolatban már az elején elhatároztam, hogy nem fogom rájuk erőltetni a sportot. Bíztam abban, hogy ha a kezdetektől fogva kialakul egy rutin, akkor később az életük része lesz. A kicsik alapból rengeteget mozognak, hiszen a mozgásfejlődésük része a kúszás, mászás, guggolás, szaladgálás, labdázás… és még sorolhatnám. Mindenkinek az lenne az optimális, ha ezt megőrizné a gyerekekben. A mozgás játék. Egy kisgyerek akkor boldog, ha mozoghat. Velük csak annyi a dolgunk, hogy engedjük őket. Minél tovább, iskolás korban is. Ne azt sportolja a gyermek, amit a szülő a saját életéből kihagyott és a gyermeke által szeretné megvalósítani, hanem amit a kicsi szívvel-lélekkel csinál. Így soha nem fogja azt érezni, hogy edzeni kell, hanem hogy végre eljött a játék, a kikapcsolódás ideje. Ehhez kapcsolódik, hogy a mozgás legyen a napunk természetes része, mint ahogy az evés vagy az alvás is az. Amikor tornára, edzésre mentünk, nem csináltam nagy felhajtást körülötte, egyszerűen csak mozogtunk. Így volt a közös bicajozásnál, jég- vagy görkorinál, úszásnál, stb. is. Igyekeztünk mindent együtt csinálni. Egyrészt jó móka a közös program, másrészt nincs az az anyuka, aki ne válna már ettől fittebbé.
 
Étkezés szempontjából mindkét gyermekem anyatejes babaként kezdte (szerencsés voltam, hogy ezt megtehettem). Azután jött a védőnők által javasolt hozzátáplálás, sok-sok gyümölccsel és zöldségekkel kiegészítve. Volt persze, hogy valamit úgy kellett becsempésznem menübe, de mindent ettek. Nem követtünk semmilyen divatos gyermekétkezést. Kisgyermek mellett van egy anyának a legkönnyebb dolga, ha fitt alakra pályázik. Nyugodtan eheti azt, amit egy 1,5-2 éves, csak nagyobb adagban. Ennél több diéta nekem sem kellett. A mindenféle szépen csomagolt édesség, chips, cukros üdítő sem a babának, sem a mamának nem való. Nem ördögtől való, néha szerintem lehet, de ne legyen rendszeres. Véleményem szerint maximum kéthetente fér bele a menübe).
 
A járvány hogyan hatott az életedre és munkádra?

A járványhelyzet nálunk sem volt könnyű. A lezárások alatt a férjemmel mindketten otthon voltunk. A párom home officeban, én háziasszonyként. Amikor az óvoda és iskola is bezárt, az volt az igazi kihívás. Négy ember összezárva… bár imádja az ember a családját, azért nem mindig egyszerű. A Covid-fertőzés sem került el minket, közép-súlyos tünetekkel tarolta le a családot. Négyünkből hárman lázasan estünk ágynak, nekem kétoldali tüdőgyulladásom lett. Teljesen felborult a lezárások idejére tervezett, otthoni sportolásom. Természetesen nem mondtam le a fitnessről így sem, fejben dolgoztam a kényszerpihenő alatt. Rengeteget olvastam sport és étkezés témakörben, idegen nyelvű edzésvideókat néztem, elemeztem és ötleteltem közben.
Időközben a szívember két új szerelemsport is megjelent, a jóga és a pilates. Úgy érzem, ez már érezhető is az edzéseimen.
Akik átestek a covid fertőzésen, azoknak a korai kardio edzés és a nagy súlyok helyett inkább először ezeket ajánlom, de természetesen csak azután, hogy konzultáltak az orvosukkal. Többe core-edzés, statikusabb gyakorlatok, kisebb súlyok. Kellő rendszeresség mellett a hatás így sem marad majd el.

Aki tanácsért fordulna hozzád, hol érhet el?

Keressenek bátran e-mailen keresztül a csill08@freemail.hu címen vagy a FB oldalamon: https://www.facebook.com/kekesi.csilla.5