Párosan szép az élet, avagy milyen ikreket nevelni – Interjú Szirmai Zsuzsannával
,,Minden időszaknak megvannak a maga nehézségei.” Ezt a mondatot írta nekem nem is olyan régen Zsuzsi, és azonnal egyetértően bólogattam magamban, holott még csak az első babánk első évén vagyunk túl. Eközben ők a férjével a második babájukat várva megtudták, hogy egyben a harmadik is úton van. Ikrekkel – pláne egy már meglévő, de azért még mindig kicsi gyermek mellett – bizony nem lehet könnyű. Erről kérdezgettem Zsuzsit, aki férjével napról napra ügyesen veszi az újabbnál újabb akadályokat.
Mi volt az első reakciótok, mikor megtudtátok, hogy ikreket vártok? Egyáltalán hány hetesek voltak, mikor kiderült?
Már az első ultrahangon, 6 hetesen látszódott, hogy ketten vannak a pocakban. Eleinte kissé félve fogadtuk a hírt, főleg mert tartottunk az ikerterhesség tudvalevő kockázataitól. Pihenni, kímélni magam is csak nagy szervezés árán tudtam volna, hiszen volt már egy akkor 2 éves fiam. De mivel három gyermek volt tervben, így igyekeztünk a dolgok jó oldalát nézni, ha már így alakult. Én előzőleg már kihordtam 40 hétre egy 4 kilós babát, és egy csodálatos orvost ismertem meg még az ikerterhességem előtt és alatt, akitől sok bíztatást kaptam, hogy a testem erre is képes lesz: kihordani, és ha minden adott, akár természetes úton világra hozni majd őket.
Vannak ikrek a családban vagy ti nyitottátok a sort?
A nővéremnek iker lányai vannak, így nem mi voltunk az elsők.
Hogy viselte az akkor mindössze három éves Beni, hogy ”nagytesó” lesz? Voltak külön trükkök, amivel az ő korának megfelelő szinten magyaráztátok el neki, mit is jelent ez?
Igen, vettünk neki például egy élethű újszülött babát, cumisüvegekkel, kicsi babakocsival, és azon igyekeztünk neki szemléltetni, milyen lesz egy, vagyis két újszülöttel az élet. Ezen kívül sokat meséltünk neki a témáról szabadon, ha a közeli parkban láttunk kicsi babákat babakocsiban, felemeltük, hogy megmutassuk neki, ilyenek lesznek majd a tesók is. Persze arra felkészíteni, hogy a valóságban hogyan írja majd át az addig egyke mindennapjait két újszülött jelenléte, szinte lehetetlen lett volna. Sok segítséget kaptunk és fogadtunk el hálásan az ikrek születése után, de még így is rengeteg lemondással járt, főleg a kisbabás időszak Beni számára, ami persze nemcsak neki, de nekem is okozott szívfájdalmat, lelkiismeret-furdalást.
Most milyen a kapcsolatuk?
A kezdeti időszakban, ha nem is szép kimondani, de Beni nyűgnek érezte a nyakán a két kicsit. A sok sírás, végeláthatatlan etetések, altatások, a kicsikhez való alkalmazkodás számára csakis idegesítőnek és lemondásnak tűnt. Ő nem az a nagytesó volt – amilyenek talán inkább a lányok-, hogy hozta a pelenkát, cumisüveget és csodálta volna, hogy milyen cukik a tesók, hanem azon kesergett, hisztizett, hogy mennyivel lecsökkent a rá fordított figyelem… Nagyon kimerítő és nehéz időszak volt az első év így a három gyerekkel, szülőként sem könnyű megélni azt, hogy az ember úgy érzi, mindig mindenkinek marad kielégítetlen igénye, mert három gyerek óhajait szinte lehetetlen úgy összefésülni, hogy az mindig mindenkinek a kedvére legyen. Aztán később rájöttem, hogy ennek nem is kell így lennie, és pont elég a „mindent megteszek”, a bontakozó kis személyiségeket a helyesen adagolt frusztrációk és lemondások csak annyira nyirbálják, amennyi igenis kell… Az első 1-másfél év után fokozatosan javult a testvéri helyzet, ahogy a kicsik egyre ügyesedtek és egyre több mindent tudott Beni közösen játszani velük. Ma már, 3 év elteltével, sokszor jól elvannak hármasban, bár a súrlódás azért nem kevés. De ne felejtsük el, egy tesóval szemben sem egyszerű megélni a trónfosztást, és bevédeni a saját kis szféráját egy gyermeknek, hát még ha a kicsik ketten és túlerőben vannak
Mennyire hasonlítanak egymásra az ikrek? Azonos például az érdeklődési körük?
Egyáltalán nem. Egyrészt kétpetéjűek, másrészt különböző neműek is. Az elejétől teljesen más temperamentumúak, már méhen belül is teljesen máshogy viselkedtek… András mindig nyugodtabb volt, könnyen és hosszúakat aludt, sokat elmatat magában. Sztella rengeteget sírt babaként, sokat ébredt, hasfájós volt, sokkal jobban igényli a foglalkozást a mai napig, és folyamatosan mozgásban van. Egyébként meg érdekes megfigyelni, hogy azonos környezetben s ingerek között milyen szinten más játékokat, tevékenységeket választanak maguknak a saját belső indíttatásukra. Sztella abszolút lány: öltözködés, babák, cuki plüssök, minden rózsaszín. András ahogy mászni tudott 7 hónaposan, egyik kezében tolta a kisautót és a szájával berregett… autók, építőjátékok… egyiküket sem kényszerítettük, hogy mit válasszon. Én nagyon hiszek a genetikában, és hogy a „hozott anyag” döntő részt meghatározó, a külső behatások csak azt terelgetik, csiszolgatják.
Milyen élmény volt a szülés az elsőhöz képest? Ki érkezett előbb?
Előbb Sztella jött 2.6 kg-mal, majd rá 23 percre András 3.3 kg-mal. Mindhárom gyermekemet természetes úton hozhattam a világra, ami hatalmas örömmel és büszkeséggel tölt el. A nagyfiam egy rettentő hosszú és fájdalmas vajúdás után érkezett, utána szó szerint képtelen voltam lábra állni, annyira kimerültem. Az ikrekkel sokkal gyorsabban és tudatosabban vajúdtam, szinte végig állva. Nagyszerű orvosom biztosított róla, hogy amennyiben a babák fejvégűek lesznek és minden egyéb körülmény adott, akkor támogat benne, hogy megszüljem őket a természet rendje szerint. Így is történt 38+3 napra. A szülőszobát végig nyugodt és vidám hangulat uralta, sokan voltak benn, mert mindenki érezte, hogy azért ez soron kívüli dolog, spontán ikerszülés nincs minden nap a kórházban. De semmi olyan nem volt a levegőben, hogy most valami veszélyes vagy túl kockázatos dolog történik, legalábbis profi módon ezt velem nem éreztették. A babák mindketten könnyen és rózsás színnel születtek, azonnal felsírtak, én pedig nem mondom, hogy nem kimerülten, de saját lábon mentem ki a szülőszobáról.
Mi az, amit biztosan be kell szerezni, ha az ember ikreket vár?
Némi segítséget. Viccen kívül, a legnagyobb ajándék, ha valaki levesz a vállunkról némi mindennapi terhet, főleg ha még több testvér is van. Egyébként nyilván sok dologból értelemszerűen dupla annyi kell, vagy speciális, lásd pl ikerbabakocsi…
Mennyi segítséget kaptál? Gondolom, mindenkit érdekel – de kevesen kérdeznek rá –, hogy lehet egyszerre szoptatni, fürdetni és a többi napi rutint elvégezni a két babánál? Szinte lehetetlennek tűnik.
Tudok olyan ikres anyukákról, akik egészen jól össze tudták hangolni a kicsik ritmusát a kezdetektől fogva, simán tandem szoptatnak, altatnak stb… bár véleményem, sőt meggyőződésem szerint ez csak ott oldható meg, ahol a babáknak alapból is hasonló ritmusuk, igényeik vannak. Ahogy már mondtam, nekem két teljesen különböző karakterű babám született egy időben. Az egyik – bár semmi kínlódás árán sem tanult meg szopizni – a lefejt tejet megette, majd szépen aludt nagyokat, mikor fenn volt, elnézelődött. A másik rengeteget akart cicin lenni, sokkal korábban kelt reggel, mint mindenki más, hasfájós volt, és nagyjából arra emlékszem, hogy az első 3 hónapot végig ordította. Édesanyám és egy „pótnagyi” segítettek nekem rengeteget. Sokáig lelkiismeretfurdalásom volt, hogy András fiam alig volt a kezemben, hiszen ő volt a nyugodt, ő volt a cumisüveges, így ő volt mindig más kezén… én pedig vagy a ciciző-ordító Sztellával, vagy a dackorszakos nagyfiammal foglalkoztam. Szerintem a segítség kérése, elfogadása minőségi kérdés egy olyan helyzetben, ahol feladat hegyek közepette épp mindenki az új helyét keresi egy szó szerint zajos családban. Ha nem lett volna segítségem, akkor is meglett volna, mert meg kellett volna hogy legyen darabra minden, de az biztos hogy mindenkinek kevesebb ölelgetés, babusgatás, jó szó jutott volna… még ennyi segítséggel is sokszor elszakadt a cérna. Szóval segítség, segítség, segítség! Persze, az anya az anya, de én sajnos-nem sajnos számomra fájdalmas tapasztalatok árán megtanultam, hogy igenis pótolhatónak kell lennem, és örülök neki hogy az ikrek már úgy nőttek fel a kezdetek óta, hogy több felnőttel is szoros szeretet kapcsolatuk alakult ki.
Néhány helyre egy babakocsival is nehéz bejutni, hát még két babával… vannak olyan helyek (akár bevásárlás, akár program szempontjából), amelyeket úgy ítélsz meg, hogy kimondottan bababarátok, akár két vagy három kicsivel is?
Mi amikor csak lehet a szabadban töltött programokat részesítjük előnyben. Játszóterezés, kirándulás, természetközeli programok. Jó idő esetén nem csináltam problémát a diszkrét szoptatásból sem, ez sosem tartott vissza attól hogy kimenjünk. Mikor az ikrek babák voltak, vagy az alvásukhoz igazítottam a nagytesó levegőztetését is, vagy mikor már nagyobbak voltak, vittem nekik pokrócot és ők azon hemperegtek, nézelődtek… Mindhárom gyermekünk tavaszi születésű, így az első szülinapjuk után, mikor járni kezdtek, már közösen játszótereztünk. Eleinte ami nehézséget jelentett, hogy mindig csak a kerítéssel is körbekerített, belátható helyekre tudtunk együtt menni, ma már egy nagyobbaknak való játszótérre is el merek menni a hárommal egyedül. Egyébként igyekeztünk a segítségeinknek köszönhetően a nagytesónak „nagyos” külön programokat szervezni az évek során, és pl. bevásárolni is vagy csak a naggyal, vagy egyedül jártam. De például a kicsikre nagyobb veszélyt jelentő vízközeli vagy strandolásos programokat egy ideig csak úgy vállaltuk be, hogy minden gyerekre jusson egy felnőtt. Ezt eleinte csak így éreztük biztonságosnak és élvezhetőnek.
Vannak plusz támogatások, amiket igényelni lehet/érdemes ikrek esetén?
Ikrek esetén a GYED 3 éves korukig jár, GYES pedig 6 éves korukig. A főállású anyasági támogatásról tudok még, de én azt végül nem tudtam kihasználni.
Mit üzensz azoknak az olvasóknak, akik ikreket várnak vagy nagy esélyük van rá, hogy ikreik lesznek?
Azt, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt – gondolok itt pl. az anya által befolyásolható életmódbeli döntésekre-, hogy az ikrek minél tovább a pocakban maradjanak. Készüljenek tudatosan a szülésre és a születésük utáni időszakra, gondolják végig előre, hogy kitől tudnak és szeretnének majd elfogadni segítséget, főleg ha már nagyobb testvér is van. Gondoljanak arra, hogy egy testvér nagyszerű dolog, és ha már így alakult, nézzék az ikerterhesség előnyeit: két gyermekük is lesz egyszerre, akik a kezdeti nehézségek után jól lefoglalják majd egymást, és egy életre szóló különleges kötelék lesz köztük!