Babázás negyven felett – interjú Táskai Lászlónével
Bizonytalan, mégis bizakodó kérdések látnak időnként újra meg újra napvilágot a babás fórumokon, csoportokban: mennyire rizikós, milyen előnyökkel és hátrányokkal jár a negyven év feletti gyermekvállalás? Ugyanakkor a mai életpályamodellek mellett, a tanulás, munka, kalandok és egyéb okok miatt sokan valóban csak ekkor jutnak el odáig, hogy erre vállalkozzanak, míg másoknál ebben az életszakaszban érkezik el a második vagy harmadik gyermek ideje. Ha belegondolunk, ez annyira nem is furcsa, mint generációkkal régebben, hiszen ha figyelünk, vitálisak maradhatunk, megvan a lehetősége, hogy tovább éljünk, mint néhány száz évvel ezelőtti felmenőink. Ezen a héten ezzel a témával foglalkoztunk, ma pedig aTáskai Lászlóné, Klaudia osztja meg velünk történetét, aki 42 évesen szülte meg első babáját.
Mióta szeretnél anya lenni, mindig is vágytál gyermekre vagy csak mostanában fogalmazódott meg benned a gondolat?
Kb. húsz éve szeretnék gyermeket és anya lenni, bár az orvosok nem fűztek hozzá nagy reményeket. Már beletörődtem, hogy nekem ez nem adatik meg. Úgy gondolom, sokan elítélnének, ha tudnák, hogy nem vagyok egészséges, és mégis vállaltam.
Milyen érzés volt, mikor megláttad a pozitív tesztet? És a férjed, hogy fogadta?
A koromnál fogva először azt hittem, hogy változókorba kerültem, de mint kiderült – szerencsére – mégsem ez volt a helyzet. Mivel abszolút semmi jele nem volt, hogy gyermeket várok, 17,5 hetesen derült ki. Kíváncsiságból végeztem egy tesztet, ami pozitív lett, aztán egy újabbat, mert magam sem hittem el, hogy ez velem megtörténhet. A férjem fülig érő szájjal mosolygott, mikor kiderült az ultrahangos vizsgálaton, hogy biztos, hogy igaz és hogy fiunk lesz.
Milyen volt a várandósság, voltak nehézségek?
A várandósságom semmiféle rosszulléttel nem járt, élveztem minden pillanatát.
Vannak olyan vizsgálatok, amit kimondottan a korod miatt javasoltak elvégeztetni?
A korom miatt genetikai ultrahangra kellett mennem, a vizsgálat kimutatta, hogy minden rendben van, bár hozzáteszem, ha lett volna, akkor is vállaltam volna, mert ő egy nagy ajándék nekünk.
Milyennek képzelted a szülést, tartottál tőle? És végül milyen volt?
A szüléstől nem féltem, bár kétséges volt, hogy császárral vagy hagyományos módon jön majd világra a babánk. Aztán a végén császároztak. Minden fájdalom tovaszállt, mikor a karomban tarthattam, és rám nézett a mi kis csodánk
Amióta otthon vagytok a babával kire számíthatsz, kitől kapsz segítséget?
A barátok és rokonok sokat segítettek és segítenek mind a mai napig.
Szeretnétek második gyermeket is?
A második babán még nem gondolkodtam el igazán, de ha mégis úgy alakulna, természetesen vállalnánk.
Mit üzensz azoknak, akik negyven éves koruk k9rnyékén vágnának bele az első gyermek vállalásába?
Üzenem azoknak a nőknek, akik hezitálnak 40 év körül, hogy belevágjanak-e a gyermekvállalásba, hogy ne legyenek bizonytalanok, mert ennél nagyobb boldogság nincs a földön. Legyenek bátrak és vállalják be, hiszen nem kell ahhoz húsz évesnek lenni, hogy valaki anyává válhasson! A mi csodánk, Beni baba immár 3 hónapos, és leírhatatlan a boldogságunk, imádjuk nagyon.