Harmadik baba negyven felett

Sokan vagyunk úgy, hogy szeretnénk testvért a gyermekünknek, hiszen ez óriási kincs. Van, aki eleve több babát szeretne, mások később döbbennek rá, hogy vágynak újra az anyaságra. Közben persze ketyeg az a bizonyos biológiai óra, talán sokan ezért nem mernek végül belevágni abba, amire igazán vágynak. Azonban vannak anyák, akik nem hátrálnak meg attól, hogy a harmadik babájukat negyven év felett vállalják. Tünde is közéjük tartozik. Ő 46 évesen szülte a harmadik gyermekét, a kis Csodájukat.

Neked illetve a férjednek vannak testvéreid? Mikor megfogalmazódott bennetek, hogy gyermeket szeretnétek, többre vágytatok vagy először csak egyről volt szó?

Először is meg kell, hogy mondjam, a harmadik gyermek a második házasságomból született. Azonban még az első házasságom alatt vágytam egy harmadik gyermekre (sőt talán negyedikre is). Mind az első és a második férjemnek, mind pedig nekem is két-két testvérünk van. Tehát tipikusan háromgyermekes családjaink vannak.

Hány évesen született meg az első gyermeked? Milyen volt az a várandósság?

25 éves koromban született meg az akkor már nagyon vágyott első gyermekem, a fiam. A várandósság nem volt problémamentes, folyamatos görcsök miatt “veszélyeztetett terhesség” címen már az első trimeszter végétől otthon voltam. A nagy meleg és az izgalmak ellenére a várandósság minden pillanata csodálatos volt. Ahogy mai napig minden perc az, amit együtt tölthetünk.

És a második gyermek mennyi idő múlva követte az elsőt, hogy jöttek/jönnek ki egymással?

Második gyermekem, a nagylányom öt és fél év múlva, 31 éves koromban született. Szintén nagyon várt és vágyott gyermekként.  A két gyermek testvéri kapcsolata nagyon szoros és példaértékű mind a mai napig. Rengeteg közös programunk volt hármasban velük, nagyon szerették egymást első pillanattól kezdve. Sőt, most ahogy felnőttek (22 és 16 évesek) még inkább megtalálják a közös hangot és szívesen vannak egymással. Például együtt is főznek.

Milyen érzés volt, mikor megláttad a harmadik pozitív tesztet? És a férjed, hogy fogadta?

Mivel második házasság, így kissé más a helyzet. Az első férjem már nem szeretett volna több gyermeket, így nem tudom mi lett volna a reakciója. Mi viszont, az új férjemmel akkor már közel három éve próbálkoztunk, szerettünk volna közös gyermeket. Őszintén szólva már felmerült bennem a menopausa gyanúja is, de imádkoztam a gyermekáldásért és egészségi szempontból is mindent megtettem, amit lehetett. Nagy boldogság volt, a tesztek (mikor – a biztonság kedvéért kettő volt) mindegyike pozitív eredményt mutatott.

Mekkora volt, mikor elmondtátok a családnak, barátoknak? Mit szóltak hozzá? És a testvérei hogy fogadták?

Az első orvosi vizsgálat után, mikor már szívhangja is volt, elmondtuk a családnak és a legközelebbi barátnőmnek. A többieknek csak miután a genetikai vérvizsgálat (DNS) mindent rendben talált. Mindenki nagyon örült neki. A testvérei nagy szeretettel, örömmel fogadták.

Milyen volt a várandósság, voltak nehézségek?

Az előző két várandóssághoz hasonlóan veszélyeztetett voltam. Ehhez jött az életkor miatti legmagasabb rizikófaktor besorolás. De minden orvosi vizsgálatnál abszolút pozitív visszajelzést kaptam az életkorommal kapcsolatban. Plusz nagyon jó fizikai állapotban voltam. Végig aktív maradtam, amennyire engedte a helyzet. Nagyon szép, boldog időszak volt.

Vannak olyan vizsgálatok, amit kimondottan a korod miatt javasoltak elvégeztetni?

Természetesen. Genetikai vizsgálat, DNS teszt, korábbi terheléses cukor, több ultrahang.

Milyennek képzelted a szülést, tartottál tőle? És végül milyen volt?

A másik kettőhöz hasonlóan, természetes úton. Egy ideig felmerült a császár esélye is, de szerencsére végül természetes úton született meg a drága pici lányom. Ráadásul egész gyorsan, 6 óra alatt. A szülést indították egy héttel a kiírt időpont előtt, mert a méhlepény állapota már indokolttá tette.

Mi történt veled azóta?

A szülés után fél évvel áttétes mellrákot diagnosztizáltak nálam. Nagyon sok áttétel. Azt a lelki mélységet senki ne ismerje meg, amit egy ilyen hír okoz. Fél éve küzdök, kemoterápia és ki tudja mi még. De hiszem, hogy az Úr segítségével felnevelhetem drága kincsemet. A gyermekeim a legnagyobb hajtóerő a gyógyuláshoz. Így érthető, hogy számomra még értékesebb minden pillanat, amit velük tölthetek.

Mit üzensz azoknak, akik negyven éves koruk felett vágnának bele az első gyermek vállalásába?

Azt, amit szerintem ők pontosan tudnak is. A gyermek a legnagyobb kincs, amit kaphatunk az életünkben. A késői várandósság semmivel sem volt nehezebb számomra. Mindenhol pozitív élményem volt ezzel kapcsolatban a várandós gondozás során is.  Amennyiben valakiben ott van a vágy és szeretet egy gyermek vállalására, ez az életkor még megadhatja neki.