Lépésről lépésre – A lúdtalp
Amikor megszületik a baba, rengeteg fotó készül a lábáról, talpáról. Mindenki szeme a talpacskáján akad meg. Készítünk talplenyomatot, gipszlenyomatot és sokáig őrizgetjük. Sok emlékünk egyike marad. Idővel aztán kicsit elfelejtkezünk róla, hogy milyen fontos is volt.
De kezdjük az elején.
Születéskor minden baba lába tehermentesített. Még nem tud lépkedni rajta, semmilyen behatás nem érte. Tiszta talppal indulunk. Csecsemőkorban nem beszélhetünk lúdtalpról. Nincsenek boltozatok, nincsenek edzett izmok. Szinte minden baba lába egyforma.
A boltozatok 4-5 éves korra alakulnak ki.
Két boltozat van. Egy hosszanti és haránt boltozat, ezek feladata, hogy az igénybe vételnek kitett lábfejet tehermentesítse és megtartja a test súlyát.
Az egészséges láb 3 ponton támaszkodik.
- sarokcsonton
- az egyes lábujj alatti párnán
- az ötös kislábujj alatti párnán
A harántboltozat a lábközépcsont fejecsének ívében van.
A hosszanti boltozat a saroktól indul és összeköti az egyes és ötös ujjak párnácskáit.
A lúdtalpas láb tulajdonképpen a harántboltozat süllyedését jelenti. Természetesen mérhető cm-ben és a súlyossági fokait is meg lehet határozni. A normál boltozat 1,5 cm és 0,5 cm-ként skálázzuk. Így ha 0, akkor teli talpról beszélünk.
A lábboltozatokat a lábszár izmai és a talp szalagjai tartják ívesen. Ez fokozatosan erősödik meg, 10-12 éves korra alakul ki a végső boltozat, ennek megfelelően a terhelési felszínek.
Fontos tehát, hogy a gyermekkori lúdtalpról nem is beszélhetünk, mert nincs.
De ennek ellenére tehetünk azért, hogy ne is alakuljon ki lúdtalp.
Mindennél fontosabb, hogy erőltetni semmit sem szabad. Segíteni, támogatni viszont igen. Ezen azt értem, hogy nincs szükség speciális cipőre, betétekre. Amit viszont tehetünk, hogy a lehetőségeinket kihasználva edzük a talpizmokat.
Hagyjuk a gyerekeket mezítláb járkálni egyenetlen talajon, fűben, homokban. Ha nem tudjuk megoldani, akkor hasznos kellékeket is bevethetünk.
Ilyenkor tehetünk azért, hogy megelőzzük a felnőttkori lúdtalpat. Fontos, hogy a talp izmai sok ingert kapjanak, és ezáltal fejlődjenek.
4-5 éves korban már láthatóak a jelzések, hogyha valami nincs rendben a gyermek lábával. A látható jelek mellett,( a láb belső oldala a talaj felé dől és talp egésze rásimul a talajra.) tünetek is jelentkezhetnek, mint a fájdalom. Ilyenkor beszélhetünk igazából lúdtalpról, mint betegségről.Ennek oka a láb statikai tartásának megváltozása. Ennek következtében kialakuló tartó szalagok meglazulása, a lábfej izmainak túlfeszülése. A gyenge szalagok miatt a lábizmok többet dolgoznak és idővel elfáradnak.
Tünetei:
- lábmerevség
- a láb terhelési oldalának fájdalma
- a sarok kifelé dőlése
- sarokfájás
- fájdalmas lábujjhegyre állás
- lábduzzanat
- csonthártya gyulladás
- ínhüvely gyulladás
- járás megváltozása
Ezek a tünetek gyermekkorban nem minden esetben jellemzőek, főleg, hogy a gyerekek ritkán panaszkodnak.
Ha összefoglaljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a gyermekkor ideje alatt sokat tehetünk a megfelelő lábboltozat kialakulásáért. A célzott,preventív mozgás, cipő kiválasztása elengedhetetlen.
A cipők megválasztásánál fontos, hogy
- ne divatcipőket adjunk a gyerekek lábára
- puha talpú legyen
- méretének megfelelő
- lehetőleg új, ne használt cipőt vegyünk.
A kiscipők „öröklését” nem tartom jó ötletnek. Lábunk is egyedi, járásunk is. Minden gyerek terhelési pontjai is máshol vannak a cipőben. Egyedi láb fejlődését rossz irányba viheti.
Lúdtalpbetétet sem szoktam javasolni, hiszen nem tartani kell a boltozatot, hanem a boltozatnak kell tartania.
Ha a lúdtalpat nem kezeljük, következményei lehetnek felnőtt korban, mint például bütyök, térd,- gerinc esetleg fejfájások.
Tegyünk azért, hogy gyerekeink egészséges, boldog felnőttek lehessenek!
Szerző: Horváth Ágnes, gyógytornász