Szeparációs szorongás – hogyan segítsünk a gyermekünknek (és magunknak)?

A szeparációs szorongás nem rossz dolog – azt jelzi, hogy a gyermeked kötődik hozzád, biztonságban érzi magát melletted. Az ovi és bölcsi pedig abban segít neki, hogy megtanulja: nélküled is boldogul, és új élményekkel gazdagodik. Mantráztam ezt magamnak sokszor az első évben, de azért nagyon nehéz volt az a bizonyos kiscsoport – kezdő hónap. Most már rutinosak vagyunk, de van egy kis bújci ilyenkor reggelente.

Az óvoda- vagy bölcsődekezdés nagy mérföldkő egy kisgyermek és a család életében is. Akár első beszoktatásról, akár a nyári szünet utáni visszaszokásról van szó, sok gyereknél (és szülőnél is!) előjöhet a szeparációs szorongás. Ez teljesen természetes, mégis nehéz időszak lehet mindkét félnek. Ezért gondoltam, írok róla itt is.

Mi is az a szeparációs szorongás?

A szeparációs szorongás azt jelenti, hogy a gyermek erősen ragaszkodik a szüleihez, és nehezen viseli, ha el kell válni tőlük. Ez sírásban, tiltakozásban, dühkitörésben is megjelenhet – de a háttérben mindig a biztonság utáni vágy áll. Ezért is van, hogy ha ilyenkor mogorván válaszolunk neki, csak fokozzuk a reakcióit.

Miért jelenik meg az ovikezdéskor?

• A gyermek új környezetbe kerül.
• Meg kell szoknia más felnőttek gondoskodását.
• Előző tapasztalatok (pl. betegségek, hosszú szünetek) felerősíthetik.
• A szülő szorongása is átragadhat rá.

Hogyan segíthetünk a gyermekünknek?

1. Beszélgessünk róla előre – meséljünk, mit fog csinálni az oviban, ki vigyáz majd rá.

2. Rövid búcsú, biztos visszatérés – a hosszas búcsúzkodás csak fokozza a szorongást. Ezt az óvó néniktől tanultam. De azért még nem megy tökéletesen. Inkább a rutin vált be: megnézzük a napi menüt, egy puszi, 5 megszokott mondat és úgy könnyen elválunk.

3. Adjunk „kapaszkodót” – egy kis plüss, kendő vagy kedvenc tárgy segíthet. Vagy akár több is.

4. Legyünk következetesek – ha azt mondjuk, megyünk érte ebéd után, tényleg menjünk.

5. Pozitív megerősítés – dicsérjük meg minden apró lépést, amikor bátrabb. Ez akár motiváló kis matricákkal, gyűjthető akármivel is jól működik.

És mi van a szülői oldallal?

Nem csak a gyereknek nehéz: nekünk, szülőknek is fájdalmas lehet ott hagyni őt sírva. Én például toltam a csokis sütiket az első héten, mert lelkileg teljesen zérón voltam. Fontos tudni, hogy a gyerek gyorsabban megnyugszik, ha mi magabiztosak vagyunk. Ha mi elbizonytalanodunk, azt a kicsi is megérzi. Tudom, mondani könnyebb, de tényleg igaz.

Tippek a szülőnek:

• Engedd meg magadnak az érzéseidet – teljesen normális, ha nehéz.

• Keresd más szülők társaságát, akikkel megoszthatod a tapasztalataid.

• Bízz az óvónőkben, ők tudják, hogyan segítsenek a gyereknek.

• Gondolj arra: az önállósodás fontos lépés a fejlődésében.