Ovikezdés: nemcsak a gyereknek, a szülőnek is kihívás
Az óvodakezdés vagy a nyári szünet utáni visszaszokás minden családban nagy mérföldkő. Sokszor arról beszélünk, hogyan készítsük fel a gyereket: legyen otthon beszélgetés az oviról, alakuljon ki reggeli rutin, vigyük el előre játszani a kertbe, hogy ismerős legyen a közeg. De kevésbé beszélünk arról, hogy a szülőnek is érzelmileg nehéz ez az időszak.
Miért nehéz nekünk, szülőknek?
-
Mert el kell engednünk a kezét, és rábízni másokra.
-
Mert sokszor lelkiismeret-furdalásunk van: elég időt töltöttem vele? jó helyen van?
-
Mert mi is változásokhoz alkalmazkodunk – új napirend, reggeli rohanás, kevesebb közös idő.
Mi segíthet nekünk?
-
Fogadjuk el, hogy ez természetes érzés. Nem gyengeség, ha megszorul a szívünk reggel, amikor integetünk.
-
Legyünk türelmesek magunkkal. Nem kell tökéletesnek lennünk, elég a szeretet és a biztonság.
-
Beszéljünk róla. Egy barátnak, párunknak, vagy akár más szülőknek az oviban – sokszor kiderül, nem vagyunk egyedül.
-
Adjunk magunknak is időt. Egy rövid séta, kávé vagy pár perc csend a nap elején segít, hogy kiegyensúlyozottabbak legyünk.
Miért fontos a mi egyensúlyunk?
A gyerekek nagyon érzékenyek a hangulatunkra. Ha mi nyugodtak, derűsek és biztonságot sugárzunk, ők is könnyebben szoknak vissza az oviba. A könnyes reggeli elválás után hamar elmélyülnek a játékban – és ha tudják, hogy anya/apa mosolyogva várja őket délután, gyorsabban oldódik bennük a feszültség.
💛 Az ovikezdés nem csak a gyereknek nagy lépés, hanem nekünk, szülőknek is. De ha megengedjük magunknak az érzéseinket és vigyázunk a saját lelki egyensúlyunkra, azzal a gyermekünknek is a legtöbbet adjuk.