Merj segítséget kérni és elfogadni!
Szerencsések vagyunk, mert a mindkét oldalról élnek még a szüleink, ráadásul nem laknak túl messze tőlünk, így sok segítséget kapunk tőlük. Az én szüleim kb. 10 percre laknak tőlünk, míg anyósomék 1,5 órára, de amióta Dani megszületett, sosem fordult elő, hogy ne álltak volna készen egy kis babafelügyeletre, szeretgetésre és igazából bármire, amire szükségünk volt.
Úgy alakult, hogy most második napja a nagyszülőknél alszik a picurkánk. Nem így terveztük, de sajnos elkaptam valamilyen vírust, így végül – az Ő érdekében is – jobbnak láttuk, ha még egy éjszakát marad.
A kezdtektől sokat találkozik a családdal, a két nagymamájához ugyanúgy bújik vigaszért, mint hozzám, a nagypapák pedig kiválóan eljátszanak vele, elaltatják őt, amikor rájuk bízzuk. Nehéz érzés anyai szívvel egy 15 hónapost máshol hagyni éjszakára, de be kell látnom, nekem jobban hiányzik most, mint én neki. Jó helyen van, szeretik, és mindent megtesznek érte.
Ha van lehetőségetek segítséget kérni, minden esetben mérlegeljetek, mi a legjobb a kicsinek, és ha szükséges, ne féljetek elfogadni bármit, ami könnyíti a mindennapokat. Az anyaság kemény, néha emberfeletti munka, de mi is sérülékenyek vagyunk, megbetegedhetünk, elfáradhatunk és ez normális így.