Egy vese, teljes élet – Interjú Gerhátné Kabai Fruzsinával

Eljárunk a kötelező vizsgálatokra, aggódva és örömmel figyeljük a monitort, meresztgetjük a szemünket, mit is látunk valójában, utána a szakember remélhetőleg azt mondja, minden rendben, mi pedig megkönnyebbülten, egy újabb képpel térünk haza. Fruzsiéknál is ez volt a helyzet a vizsgálatokon, mikor Lacikát várták. Azután megszületett, a leleten ismét szerepelt, hogy minden rendben, majd a kórházból hazatérve, egy következő vizsgálaton derült csak fény rá, hogy a szakemberek nem voltak elég alaposak.

Hogy élted meg a várandósságod?

Lacikával egészen máshogy éltem meg a várandóságot, mint a Kislányommal, Izabellával. Iza 2016-ban született, teljesen problémamentes várandóságból. Akkor fel se merült bennem, hogy bármilyen probléma adódhat egy várandóság alatt. 2019 végén elkezdtük tervezgetni, hogy Izabellának kellene egy testvér. Háromszor vetéltem el. A legnagyobb baba, akit elvesztettünk, már 10 hetes volt, egyszer hallottuk a szívhangját, de egy közti ultrahangon, azt mondták: „Ez a terhesség leállt.”  És vele(m) együtt a Világ is. Borzalmas időszak következett, egy évig jártam pszichológushoz, hogy feldolgozzam a veszteséget. Mikor pedig minden téren helyrehoztam az életemet, megszületett az újbóli elhatározás, megfogant Lacika. Ám ez a várandóság már nem volt olyan felhőtlen, mint Izával. Folyamatosan figyeltem magamat, minden apró jel megijesztett, ami az Izával való várandóságtól eltért. De egyben örömtelibb is volt, mert ezért a Babáért valóban megküzdöttünk.

Milyen volt a szülésed?

Gyors, és egyáltalán nem olyan, amit az orvos – aki fogadott orvos volt (magán rendelése a XII. kerületben volt) – ígért. Bementem a János Kórházba – ahova tartozott az orvosom –, hogy pecsételek és 20 perces fájásaim vannak. Tehát ez nem igazán volt még aktív szülési fázis. A beígért háborítatlan szüléssel ellentétben pedig egy, megélésem szerint sietős, villámszülésen estünk át. Az orvos a vasárnap esti meccs előtt beviharzott, hogy akkor szüljük meg a Babát, telenyomott oxitocinnal, amitől besűrűsödtek a fájásaim, és összességében három óra alatt meg is szültem a Kisfiamat, ami végül is nem rossz, de az volt az érzésem, hogy inkább az orvos igényeihez lett igazítva a szülési folyamat, mintsem az én háborítatlan szülési elképzeléseimhez. Pedig úgy mentem be, hogy azt hittem, még bőven hazaküldenek. Tréfásan meg is jegyezte, hogy még akkor hazaér a meccsre.

Lacika a második gyermeketek. Volt bármi szokatlan a kórházban ahhoz képest, mikor Izát szülted?

Covid! Ezáltal minden más volt. Maszkban kellett mindenhol lenni, csak a szobámban nem, mert én fizetős kórteremben voltam a Kisfiammal, de azt is csak azért, hogy csökkentsük az esélyét, hogy elkapunk valamit. Kérdéses volt, hogy a Férjem jelen lehet-e a szülésnél, de szerencsére bejöhetett, azonban az aranyóra után már a kórterembe se kísérhetett be, látogatni nem lehetett, Lacikát csak három nappal később láthatta. Az orvosi vizit idején egyszer se jöttek be az orvosok, csak a küszöbről benéztek, hogy jól vagyok-e. Ezt is furcsálltam. De Lacikát szépen ellátták, a védőnő és a házi gyermekorvos sokat segítettek.

Pontosan milyen problémára és mikor derült fény?

Még a védőnőm ajánlotta, hogy hat hetesen érdemes elvinni a babákat koponya és hasi ultrahangra. Így is tettünk. A Madarász utcai Kórházban azonban megnyílt a föld alattam, mikor azt mondták, hogy nem látják a bal vesét és a jobb se tökéletes. Értetlenül néztek rám, hogy hogyan lehet ez, hogy nem tudok róla, hiszen ezek a dolgok már a 16. heti genetikai ultrahangon ki szoktak derülni. Nekem ilyet soha senki nem mondott a várandóság alatt, pedig minden hónapban ultrahangozott az orvosom. Annyit kell tudni, hogy a 15. héten orvost váltottam. Azonban az új orvosom el sem kérte az előző leleteimet. A kezembe adott egy leletet, amire rá volt írva, hogy genetikai ultrahang a 17. héten. Minden rendben volt a lelet szerint Lacikával. Később azt állította, hogy az nem genetikai ultrahang volt, mert azt hitte, az már megtörtént, mielőtt hozzá mentem, és Ő a 16. hét után már nem nézi meg egyszer sem a belső szerveket, csak annyit néz, hogy a Baba növekszik-e. A plusz poén az egészben az, hogy én kérdeztem Őt, hogy a 2. és 3. trimeszteri nagy ultrahangokra akkor most nekem a János Kórházba kell mennem? De Ő azt felelte, hogy nem kell sehova mennem, neki van ultrahangos képesítése is, mindent megcsinál egy helyen. Tehát lebeszélt, hogy máshova menjek, Ő pedig a kötelező ultrahangokat se csinálta meg. Ez lehetett az oka, hogy nem derült fény  előbb a problémára. Utólag annyit felelt erre az egészre, hogy „Úgyse tudtunk volna mit csinálni”. És hogy valójában nem látta a két vesét, ez egy sablonszöveg volt, ami bene maradt a leletben, de meg sem nézte. De ha kiderül, kontroll alatt lehetett volna már akkortól tartani az egy kis veséjét Lacikának.

Mit kell tudni erről a betegségről, milyen különleges figyelmet igényel Lacika?

Nem minősül vesebetegnek Lacika. Hála Istennek, a jobb veséje jól működik. Kicsit nagyobb, és van benne tágulat, de ez gyakori az egy veséseknél. Annyit kell tennünk, hogy rendszeresen ultrahangos kontrollra járunk, és háromhavonta vizeletet adunk le a laborba, illetve esetleges betegség esetén soron kívül is. Vigyázni kell a felfázással, és veszélyes sportokat, hobbit, munkát sohasem végezhet majd.

Ezt a betegséget hogyan kezelik, milyen időközönként kell vizsgálatra járnotok?

Kezdetben kéthavonta kellett vizeletet leadni, de most már háromhavonta elég. Mint fentebb említettem, félévente ultrahangra kell járnunk, de elvileg a későbbiekben évente, kétévente is elég lesz, mert egy idő után már nem változik a vese szerkezete, csak azt kell nézni, hogy szépen növekedjen. Remélhetőleg ennyivel megússzuk.

A várandósság idején, illetve szülés után a kórházban vizsgálatokat végző szakemberekkel szemben van lehetőségetek bármilyen eljárásra? Jeleztétek a kórház felé a problémát? Ha igen, mit reagáltak?

A területi betegjogi képviselő tanácsára írtam a Kórháznak, akik egy sablon szöveggel elhajtottak, hogy sajnálják, ami történt, de előfordul az ilyen, és egyébként is ez a kórház berkein kívül történt. Írtam a Magyar Orvosi Kamarának is, akik végül tárgyalást tűztek ki, ami a vírus miatt online történt. Egy szál magam voltam, 9 orvossal szemben. Esélyem se volt, természetesen mindenki a főorvost védte, és még meg is jegyezte egy bizottsági tag, hogy az ő idejében, mikor várandós volt, nem is volt ultrahang, csak remélték, hogy egészséges gyermek születik, örüljek, hogy nem lett nagyobb baj. Én pedig itt befejeztem. Lacikának ettől a hercehurcától nem lesz még egy veséje, és nem hiszem, hogy pert nyerhetnék az ügyben, de talán ez a kis tárgyalás elég lesz ahhoz, hogy az orvosnak folt essen a nevén.