Babakutató laborban jártunk
Ma Dani babával a CEU Babakutató Laborban játunk. Na de kezdjük az elején, hogy is kerültünk oda.
Miután Dani megszületett, kaptunk egy szóróanyagot erről a lehetőségről. Már magam sem tudom, hol, mikor, kinek hagytam jóvá, hogy megkeressen, hiszen számos kedvezmény és termékminta landolt nálunk, sok babás rendezvényen adja meg az adatait az ember. Valahogy így történhetett itt is, de egyáltalán nem bántam, mert érdekel ez a téma. Amint lehet, vissza is jeleztem, hogy ha megfelelünk a korcsoportnak, szívesen részt vennénk ilyesmiben.
Most jött el végre az idő.
A CEU Babylabról, csak annyit, hogy A Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont Babakutatója a Közép-európai Egyetemen belül, 2008 szeptemberében alakult intézet, ahol a korai gyerekkor fejlődési folyamataival foglalkoznak, ami magába foglalja a gondolkodást, az érzelmeket, a szülő-gyermek kapcsolatot, a gyerek tudatra ébredését, tanulási készségeit. Bővebben a honlapukon olvashattok róluk: https://babakutato.hu/babakutato
A belvárosban, az október 6. utca 7. szám alatt működnek. Jó előre egyeztettük az időpontot, utána megerősítő e-mailt kaptam a helyszín elérhetőségéről és a parkolási lehetőségről, amit 60-90 percig (kutatástól függően) ők finanszíroznak.
Időben érkezünk, a Nagyi kísért el minket. Kedvesen fogadtak, és bár a maszk használata kötelező benn is, kellemes, bababarát a környezet. A cipő levétele után egy játszószőnyegre telepedtünk, ahol Dani azonnal kapott is pár számára kedves építőkockát és vízilovas autócskát. Bár pityeredett volna, ez a hirtelen sok izgalmas játék azonnal lekötötte. A hölgy, aki a kutatást végezte, közben részletesen elmagyarázta, mi, hogyan történik majd, valamint tájékoztatott, miről is szól a kutatás. A részleteket nem osztom meg, annyi legyen elég, hogy egy hatperces kis videót kellett végignéznie a babának, miközben az ölemben ült és a szemmozgását figyelték. A nyilatkozatok kitöltése után át is mentünk a szobába, ahol a kísérlet történt. A Nagyi és a CEU munkatársa egy függöny mögül figyelték az eseményeket. Izgalmas volt, de sajnos végül sikertelen lett, mert Dani baba kb. a 3. perc után elsírta magát. Nem volt semmi félelmetes, szerintem egyszerűen furcsa volt neki, hogy semmi interakcióm nincsen. Mivel az én szemmozgásom bezavart volna a kutatásba, egy sötétített szemüveget kaptam, nem láttam, mit lát a picurka, de a végén visszanézhettem Őt videón. Nagyon aranyos volt, ahogy követte a kis szemével a látottakat, de az is feltűnt, többször felnézett rám, majd miután nem mondtam semmit, elpityeredett és leállították a videót.
Bár a kutatáshoz így nem járultunk hozzá, mégis kedvesek voltak, szólnak, ha lesz még más lehetőség. Nem erőltettek semmit, Dani gyorsan megnyugodott és pár perc múlva már ismét a kinti szőnyegen játszott. Kaptunk is egy kis ajándékot, így Ő boldogan, elégedetten tért haza. Szívből sajnáltam, hogy nem tudtunk hozzátenni ehhez az izgalmas ügyhöz, de ha legközelebb hívnak, biztosan újra megyünk. Mindenkinek csak ajánlani tudom!