Babavárás és gyermeknevelés Angliában – interjú Tóth-Barna Bernadettel

Előző héten az interjú témája a vajdasági babavárás és gyermeknevelés volt. A sort ezúttal egy olyan ismerősömmel folytatom, aki Európa egy egészen más szegletében, Angliában hozta világra a gyermekét, és férjével jelenleg is ott nevelik gyönyörű kislányukat. Ezúttal Tóth-Barna Bernadett (vagy ahogy itthon többen ismerjük, Detti) válaszolt a kérdéseimre.

Miért döntöttél úgy, hogy külföldre költözöl?

2014-ben költöztem ki Angliába, és ezt a döntést nagyon nehéz szívvel hoztam meg annak idején, mivel a családommal nagyon szoros kapcsolatban voltam mindig is, főleg anyukámmal. Nehéz volt otthagyni őket, a barátokat, a régi munkahelyemet is, és belevágni az ismeretlenbe, ugyanakkor mégis volt bennem egy nagyon erős megérzés, hogy ez az én utam, mennem kell. Ezt az elmúlt évek azóta alá is támasztották, ugyanis itt lehetőségem nyílt saját vállalkozásom elindítására, illetve megtaláltam életem párját, lelki társát, a férjemet, akivel azóta is nagyon nagy szerelemben élek, és akivel 3 és fél éve egy hihetetlenül különleges kislányt hoztunk a világra.

Amikor kiderült, hogy ott fogod világra hozni a gyermeketeket, volt benned bármilyen kétség vagy félelem?

Az elején még nem igazán volt fogalmam arról, hogy hogyan működnek itt a dolgok. Emlékszem, annyira izgatott voltam az első pozitív terhességi teszt után, hogy már aznap siettem körzeti orvoshoz, hogy mihamarabb foglalhassak időpontot egy nőgyógyászati/ultrahang vizsgálatra. Akkor szembesültem csak vele, hogy ez nem ilyen gyorsan történik. Először írnom kellett egy e-mailt a megadott címre, majd felkeresett egy védőnő, hogy felvegye az adataimat és behívjon konzultációra. Aztán mikor kiderült számomra, hogy az első ultrahangot csak 12 hetesen biztosítják, akkor kicsit aggódtam, hogy az túl későn lesz. Mindenképp szerettem volna hamarabb is biztos lenni abban, hogy minden rendben van, méhen belül fejlődik a gyermekünk, biztonságban. Aztán mielőtt belemélyedtem volna a magánklinikák felkeresésébe, pont úgy alakult, hogy a 7.hét környékén haza kellett utaznom ügyeket intézni Magyarországra, így az első ultrahang vizsgálatot magánorvosnál csináltattam, otthon.
A lehetséges nyelvi akadályokon egyébként eleinte aggódtam kicsit, hiszen ilyen jellegű szókincsem nem volt még akkoriban – például azon, vajon megértem-e majd amiket szülésnél mondanak. Azért, hogy ne érjenek váratlanul a kórházban használt idegen szakszavak, nagyon sok angol nyelvű könyvet, cikkeket olvastam a témában.
Összességében szerencsére nagyon pozitív, komplikáció nélküli várandósságban lehetett részem.

Milyen Angliában a szülészet? Több alternatív lehetőség van? Az apa mennyire vehet részt a folyamatban?

Itt a várandósság egész ideje alatt a terhesgondozás, amennyiben nincsen semmilyen komplikáció, nem orvossal, hanem egy kirendelt védőnővel történik. Az általános, kb. négyhetenkénti állapotfelmérésen kívül (vérnyomásmérés, vizeletvizsgálat, stb.) két alkalommal ultrahangvizsgálat áll a kismama rendelkezésére díjmentesen, egy a 12. héten és egy a 20. héten. Mi magán ultrahangvizsgálatra jártunk a 20. hét után, hogy mindig tisztában legyünk a baba fejlődésével.
A várandósságom utolsó pár hónapjában kismama jógára fizettünk be, ami nagyon sokat segített lelkileg is a felkészülésben. Fontos szerepe volt a légző gyakorlatok elsajátításában, illetve az oktató személyes tapasztalatának megosztásával megkönnyítette a “szülési tervem” elkészítését, ugyanis hozzá fordulhattam az ezzel kapcsolatos kérdéseimmel. Itt ugyanis a szülést szeretik az előzetes tervhez kötötten lebonyolítani, amennyire csak lehetséges. A tervben egyébként meg kell határozni a kért fájdalomcsillapítást, a szülés helyét (otthon/ vagy a szülésznők által üzemeltetett Midwifery Unit-ban/ vagy kórházban,) a szülés módját (például kádban), illetve az apa szerepét is itt lehet meghatározni, hogy részt vesz-e, elvágja-e a köldökzsinórt, stb.

Hogyan zajlott a szülés, mennyi napig tartottak benn utána?

A legszembetűnőbb eltérés a magyar szülészettől, hogy itt igyekeznek a lehető legtermészetesebb szülést biztosítani a leendő anyukáknak, és a lehető legtovább otthon tartani a vajúdó kismamákat (vagy ha már bent van a kórházban, akkor hazaküldeni).
Nekem hajnali 5 órakor folyt el a magzatvizem, akkor be is hívtak egy vizsgálatra, de mivel nem voltak még fájásaim, haza is küldtek.
Ezután otthon vajúdtam, és este 8 körül éreztem azt, hogy már nagyon gyakoriak a fájások, így hosszas telefonálás után bemehettünk. Aztán miután megvizsgáltak, ismét hazaküldtek és arra kértek, hajnali 5 órakor jöjjünk vissza. Viszont nekem már akkorra elviselhetetlen fájásaim voltak, nem tudtam ismét kocsiba ülni és hazautazni, ezért elmondtuk, hogy nem tudok hazamenni, ha bent a szobában nem maradhatunk, akkor inkább kimegyünk és odakint a kórház előtt megvárjuk, hogy bejöhessek, ha majd megengedik. Mivel nem voltak olyan elfoglaltak aznap este, bennmaradhattunk a szobában, ami nagyon jól felszerelt volt, labdával, ággyal, matraccal, káddal, rádióval, stb. és megnyugtató érzés volt, hogy helyben vagyok, ha bármi gond lenne közben. Aztán teltek az órák és én csak vajúdtam és vajúdtam. Már hajnali 6-nál jártunk (immáron több mint 24 órával később az elfolyt magzatvíz után).
Ekkor eldöntötték, hogy felgyorsítják a fájásokat infúziós cseppekkel, így a kellemes és praktikus vajúdós szobából áttoltak a kórházi részlegre, azon belül is először még csak egy olyan szobába, ahol többen voltak, függönnyel elválasztva, ahol ágyra kellett feküdnöm és monitorra tettek, hogy a baba szívhangját figyelhessék. Mivel a szobám nem volt még kész, így ott tartottak pár órán át, és a tervezett hajnali 5 órai indítás helyett körülbelül 14 órakor kaptam meg a szobát végül, 36 órával a magzatvíz elfolyását követően. Végül 17:30 órakor született meg a kislányunk.
Ezután 24 óráig tartottak bent, így másnap este már otthon aludtunk.
A férjem végig velem volt a vajúdás és szülés minden pillanatában, és nagyon nagy segítség volt, hogy lelki támaszt nyújtott a legnehezebb percekben is, és a legnagyobb örömet, a kislányunk világra jöttét is együtt élhettük át.

Milyen anyagi támogatást kaphat egy kismama, mennyi ideig maradhatsz otthon a picivel?

Itt az úgynevezett Maternity leave 39 hétig jár, és 12 hónap után a munkahely nem köteles fenntartani a helyet, így a legtöbben ekkor visszamennek dolgozni. Nagyon hálás vagyok, hogy nekem megadatott az a lehetőség, hogy magán vállalkozóként nem kellett időkorláthoz kötnöm a visszamenetelemet, itthon maradhattam a kislányunkkal 12 hónap után is, és csak annyi munkát vállaltam a férjem szabadnapjain, amennyit még rendesen el tudtam végezni a babánk mellett.

A kislányodhoz magyar nyelven beszéltek vagy angolul is? Milyen nyelven szólalt meg először? Esetleg keveri a két nyelvet?

Sokat gondolkodtunk rajta, hogy melyik nyelvet tanítsuk meg neki először. A férjem bár magyar, de anyanyelvi szinten beszéli az angolt, mivel gyerekkorától kezdve itt él Angliában, így én nagyon szerettem volna, hogy ezt a nyelvet az ő kiejtésén keresztül tanulja meg. Az elején még azt terveztük, hogy majd ő angolul beszél hozzá. Viszont azt is fontosnak tartottam, hogy a magyar nyelvet is megtanulja, így én meg többnyire magyarul szerettem volna beszélni hozzá. Volt egy idő, amikor a kislányunk használt angol és magyar szavakat is, de nem sokkal 2 éves kora után, mikor mondatokban is elkezdett már beszélni, ösztönösen mindig a magyart vette elő. Aztán volt egy olyan időszak, mikor kifejezetten mérges is lett, ha angol szavakat használtunk, és nagyon elutasítóan csak a magyart beszélte, azt szerette volna hallani tőlünk is. Semmiképp sem akartuk erőltetni, így végül a magyart tanulta meg elsőre, tökéletes kiejtéssel.
Az angol csak az utóbbi időben kezdte el érdekelni, csak most nyitott, hogy azt is lelkesen elkezdje velünk tanulni, annak ellenére, hogy bárhová is mentünk a napi programunk alatt – legyen az bolt, ügyintézés, vagy akármilyen beltéri/szabadtéri program –, az emberek angolul beszéltek mindig körülötte.

A járványhelyzet miatt – és a távolság következtében egyébként is – nagyon nehéz lehet a gyereknevelés, pláne a kezdeti időszak. Kire tudsz/tudtál támaszkodni?

Anyukám szerencsére ki tudott utazni Angliába pontosan a szülés utáni másnap, így az első otthon töltött estén ő is velünk lehetett, és nagyon sokat segített az első napokban nekünk. A férjem szülei is mindenben mellettünk álltak, már a kezdetektől fogva, ők ugyanis itt élnek Angliában, így nem éreztük sosem egyedül magunkat, mindig mellettünk voltak, bármilyen ügyben fordulhattunk segítségért hozzájuk.

Fotósként is dolgozol odakinn. Hogy fér bele mindez az idődbe a kicsi mellett? Az érdeklődők milyen oldalon tekinthetik meg a képeidet?

A fotózásokat akkorra szoktam időzíteni, mikor a férjem szabadnapos és a lányunkkal tud lenni. Szerencsére nagyon jó beosztásban dolgozik, 5 nap munka után 5 napot mindig itthon van egyhuzamban.
Munkakörömből adódóan csak 1-2 óra távollétet igényel egy-egy családi fotózás, attól függően, mennyit vállalok. A munkám java részét ezután otthon végzem, editálással. Bár könnyűnek tűnik de az otthonról dolgozásnak is megvannak a maga kis nehézségei, ha közben egy kisgyereket is nevelünk. Az én kislányom például ösztönösen elutasítja a tabletet, tv-t, így amellett, hogy ő maga sem nézi ezeket, engem sem szeret a gép előtt látni. Az évek során kialakult valahogy, hogy napközben inkább én is a  kislányommal töltöm az időt, és csak emailekre válaszolok, gyorsan elvégezhető dolgokat intézek el a vállalkozással kapcsolatban. A gép elé pedig csak akkor ülök le hosszabb retusálási munkákat végezni, miután lefektettem este, akkor viszont jó sokáig fent vagyok, és igyekszem a legtöbbet kihozni az éjszakai szabadidőből.

Az érdeklődők a munkásságomat ezen a honlapon követhetik: www.bernadettephotography.co.uk
Emellett a FB oldalamon is meg tudják őket nézni: Fb.com/BernadetteBarnaPhotography

Mik a jövőbeli terveitek?

Nemrégiben egy teljes életmód- és szemléletváltáson estünk át, ami nagyon konkrét elképzeléseket alakított ki azzal kapcsolatban, hogy merre tartsunk, milyen életet szeretnénk a családunknak, milyen jövőt teremtünk és milyen értékrendeket tartunk fontosnak ezen az úton megtanítani a lányunk számára. Miközben ennek a konkrét életútnak az apró kis köveit rakjuk le együtt, lépésről lépésre, közben arra törekszünk, hogy abszolút a jelenben éljünk, és minden pillanatból kihozzuk együtt a maximumot, így az időnk nagy részét továbbra is a kis családunkra fordíthassuk.
Ezekkel az elhatározásokkal alakítjuk jelenleg életünk minden szegmensét úgy, hogy most is – és a jövőben is – a családunk maradhasson számunkra az első.