Homokozás

Homokozni nagyon megnyugtató érzés. Emlékszem, óvodában mindig mindenki vagy várat épített, vagy Kínáig próbált leásni. Talán most a gyermekeinkkel sem lesz ez másképp. Bevallom, Dani már elmúlt 1 éves, mire eljutottam vele a homokozóig. Addig csak a hintát próbáltuk a játszón, igaz, sokáig húzódott a hideg idő, ezért is alakult így. Először kétkedve fogadta. Leterítettem egy plédet a homokozó mellé, azon üldögélt, néha-néha beletúrt a homokba, de le is rázta magáról (egyszer még sírt is). Azután egyre jobban kezdte megismerni és megszeretni. Arról nem is beszélve, hogy közben a “nagyok” megismertették azzal is, milyen csodálatos, ha vízzel keverik el. Mondanom sem kell, akkor azonnal a kádba tettem, amint hazaértünk. És rögtön utána magam is lefürödtem. Nem árt tehát előkészíteni a fürcsit, mielőtt nekiindulunk egy játszótéri kalandnak.

A homoknak amúgy komoly terápiás hatása van: a játékon keresztül könnyen kifejezhetik a gyermekek az érzelmeiket (homoktálca terápia). A homokozóban a kicsi leképezi a világot, játékemberkékkel, -állatokkal, -épületekkel  népesíti be azt a kis eszközeivel. Fontos, hogy irányítás nélkül játszunk vele! Mutassunk meg mindent, de hagyjuk kibontakozni!

A homokozás másik nagy előnye – ahogy a pancsolásé is -, hogy megtanulhatók belőle bizonyos fizikai törvényszerűségek, tulajdonságok. Főleg akkor érhető ez tetten, ha a vizet is bevetjük, de például érdekes lehet az is, hogy ha rásüt a nap, a homokszemek felül melegebbek, de ha leásunk a mélybe, ott hidegek maradnak. Itt nyílik lehetőségünk arra is, hogy megtanítsuk a gyermekünket, a maszatosság és piszkosság hatására ne essen kétségbe, jó ha hagyjuk, hogy teljesen beleélje magát a játékba. Bevallom, először aggódtam, amikor megkóstolta a homokot. Néha még most is lenyalja az ujjáról, de a többi anyuka megnyugtatott, ezen a folyamton mind átmegyünk egyszer. Úgyis belátja, hogy ez nem finom, ráadásul ropog a kis fogai között, ami nyilván kellemetlen is. Persze, ha mondom, hogy ,,Nem szabad”, akkor azonnal érdekesebb lesz. A játszótér mellett van egy csap, néha kiviszem megmosdatni.

A szocializációban is sokat fejleszt a babáinkon a homokozás, a közös játék. Ahová mi járunk, az szuper kis közösség, mindenki mindenkinek a játékával játszhat, ha elkéri. Kiváló terep a nevelésre. Ettől függetlenül mindenre ráírtam Dani nevét, mert hallani durva történeteket, a készlet mindig nálunk van, lehet, hogy éppen egy olyan helyre tévedünk be, ahol problémásabb gyermekek (és szülők) is vannak. Biztosan lesz majd dolgom a sajátommal is, hiszen a féltékenység, a birtoklás, kölcsönzés és a többi játékokkal kapcsolatos “tanulnivaló” még hátra van.

Még egy fontos dolog, amit talán kisbabásoknak mondani se kell: mindig zárjuk a játszóteret,  ha van rá mód, mert a felfedező babák pillanatokon belül szabadulnak, ha lehetőséget látnak rá.

Kalandra fel, mindenkinek jó játékot kívánok!